Smooth

Aki rendszeresen jár a Smooth-ba Szegeden valószínűleg a Svájci átlagot meghaladó mennyiségben fogyaszt fondüt. Én korábban azt hittem, hogy Svájcban a fondü olyasmi partikaja, mint itthon mondjuk a melegszendvics vagy a pizza. Kicsit informálódtam és kiderült, hogy a fogyasztási rendszerességben sokkal inkább hasonlít a töltöttkáposztához, és ők sem ülnek le minden hétvégén jól összeválogatott 3-4 féle sajtot olvasztgatni és finomságokat mártogatni. Mivel ezúttal elfogyasztottam a fotózás tárgyát, idén hozom a Svájciak átlagát, egy fundü kipipálva. Na de hogy is keveredtünk ide. Szeretem a gasztro és image fotózásokat és e kettő a legutóbbi projektben találkozott is. Norbiék elkezdtek sütikkel is foglalkozni és ennek apropóján kért meg, hogy készítsünk néhány képet számukra. A fotózáskor a szegedi Torta Művek sütijei voltak a pultban, amikkel már közelebbről is megismerkedtem mikor tavaly nyáron, náluk a műhelyben fotóztam. (igen ismét egy elmaradt blogposztba ütöttem a fejem…) Szerintem mindig úgy kell visszaadni egy-egy képen a témát, ahogy várhatóan a vendég is megkaphatja mondjuk holnap. Ezúttal is a valóságot fotóztuk, minden műanyag nélkül.   A tortás nap után pedig felmerült az igény, hogy a Smooth egész napos karakterét megmutatva, pillantsunk bele az éjszakába is. A hangulatot talán visszaadja ez a slideshow:

Első kovászos kenyerem – több szó mint kép

A múlt héten kenyérsütés, pontosabban dagasztás közben (nem, nincs még gépem, úgyhogy kézzel dagasztottam, meg szakajtóim, meg vetővásznam, de valahol el kell kezdeni) arra jutottam, hogy a fotózás és a kenyérsütés között számomra az egyik párhuzam, hogy tök jól kikapcsol és tele van alkotással. De hogy is kerülünk ide, mit keresek én egy kis liszt-víz-kovász-só négyes mellett? A gasztronómia globálisan érdekel, vannak olyan részei, amik eddig az átlagnál is jobban beszippantottak. Így volt a miénk Szeged első újhullámos kávézója a Flat white is, ami eddig a legkomolyabb gasztrós érintettségem volt, de ez egy másik történet… ami óta csak hobbi szinten létezik az életemben a gasztronómia. Így sodródtam valahogy a sok cikk között egyre többször a kenyér és a pékségek “újhullámos” világához egyre közelebb (kézműves pékségek, csak nem szeretem ezt a kifejezést, mert az utóbbi években minden kézműves lett. A söröknél pont ezért már a “kraft” az új szóhasználat.) és töltött el romantikus kíváncsisággal ezek világa. Szóval talán valahogy két éve sütöttem először kenyeret, amit hosszú szünet követett és idén egyre többször fogtam bele mindenféle kelt tészta készítésébe. Ez egy családbarát hobbi. Már ha ehető verziót sikerül kreálni 🙂 – eddig sikerült. Szóval többször a gyerekekkel formáztuk a kiflit, csigát, buktát, […]

Balatoni gasztrotúra III.

Második nap délután, (egy-egy link azoknak, akik esetleg lemaradtak az első vagy a második beszámolóról.) szóval a Vászolyi megálló után a Tagyon Birtok volt a cél.  A mindössze 17 km-es út természetesen nem 20 percig tartott 🙂 Dörgicsén megálltam egy szörpre, majd az út mellett egy óriási tábla csábított kitérőre, így kerültem egy kis levendulaültetvényre. Lehetett volna levendulát szedni, de a következő két napban nem tudtam volna úgy tárolni, ahogy azt kell (a levendula szára nagyon sok olajat tartalmaz, így a leszedett virágot lefelé lógatva szárítva több illóolaj kerül a szárított virágokba), így egy rövid beszélgetés és balatoni panorámában való gyönyörködés után visszatértem az eredeti útra. A Tagyon Birtok megtalálása nem volt bonyolult, de az úttól távol helyezkednek el és ha nem lett volna sűrűn kitáblázva, ezáltal megerősítve hogy jó úton haladok, lehet hogy elbizonytalanodtam volna a szűk hegyi dűlőúton. Az utolsó már-már erdei szakasz után viszont egy igazán látványos panorámával rendelkező vidéki ház fogadott. A kertben kemence és kerti konyha, asztalok, lugas és hát a megunhatatlan Balatoni kilátás. Itt egy palacsinta és háziszörp párosra esett a választásom, mert még két állomás hátra volt és nyilván nem szerettem volna, ha ott nem tudok enni. A tulajdonosok kedvesek, a hely pedig hosszabb […]

Balatoni gasztrotúra II.

Második nap reggel kicsit lustán indult a nap és a forgalom is élénk volt (ha valaki lemaradt volna az első napi beszámolóról, itt elérheti), így éreztem némi kockázatot az első hely szempontjából. Igen, mert az első cél Balatonalmádiban a Szabó pékség volt. Nos, a Szabó pékség az a hely, ahol nem egész napos kínálatra készülnek a látványpékáruk. Ide érdemes reggel időben érkezni, és ezt a saját példám is jól mutatja. Szombat 10 órára minden épp elfogyott és csak köszönni volt módom a tulajdonosoknak. Mindenesetre egy okkal több, hogy legközelebb is erre jöjjek 🙂 A pékségtől kőhajításnyira található egy igazi kis kulináris kuckó, a Nagyi Kamrája nevű delikátbolt, szendvicsező, kávézó. Igazi családi vállalkozás. A család három generációjával sikerült találkoznom ottlétemkor. Az üzlet választéka meggyőző. Számos országból származó finomságokból válogathatunk és vihetünk haza. Mivel tudtam, hogy egész nap enni fogok, nagy nehezen ugyan, de ellenálltam a helyben készülő szendvicsek kísértésének, de egy kávát azért elfogyasztottam. Innen Vászoly felé vettem az irányt. A cél akár a vászolyi termelői piac is lehetett volna, de az útközbeni itt-ott megállok, benézek ide-oda koncepció miatt nem volt sok realitása a dolognak. Főleg, hogy útközben észrevettem egy régiségkereskedést, hát persze hogy megálltam ott is beszélgetni egy kicsit. Így […]

Balatoni gasztrotúra I.

Július elején felkerekedtünk és egy rövid, 3 napos kirándulás erejéig ellátogattunk a Balatonra. Az időpont jó előre fixálva volt, így a tervezésre is volt idő. Az időjárás nem aggasztott túlságosan, mert nem a lubickolás volt a fő cél, de azért nyilván egy egész napos esőnek így sem örültem volna. A tervezés alapkelléke a Balatoni Gasztrotérkép és a Magyar Konyha Balatoni gasztrokalauza volt. Hetekkel az indulás előtt, nagyon hosszú listám volt. Tele helyekkel, címekkel, nyitvatartási idővel, ami listát persze erősen le kellett szűkítenem. Az útvonalterv készítésénél alapvető szempont volt, hogy nem a part menti településekre, hanem egy picit távolabbi helyekre szerettem volna ellátogatni. Pénteken délelőtt indultunk és kora estére már volt programunk és ugyan nem esett útba így inkább kerülő volt, de aznap a Kistücsökben ebédeltünk. Az első kellemes meglepetésem az asztalfoglalásnál ért. Nem bíztam a véletlenre, kb. 10 nappal korábban meglátogattam a weboldalukat hogy fel tudjam hívni őket és lám, volt egy „asztalfoglalás” menüpont. Itt volt az első csodálkozás. Nem kell őket felhívni, fél órás időablakokban jelölheted meg az érkezést, beírhatod hogy hány főre és fel sem kell emelned a telefont. Miért nincs ez így mindenütt? Nem kell alkalmazkodnod a nyitvatartáshoz. Nem fordul elő, hogy félreértik a neved, vagy az […]

A2 ételfotózás 2 – avagy a buggyantott tojás story

Meglehetősen sok gasztronómiai témájú cikket olvasok. A főzés mint időtöltés vagy hobbi közel áll hozzám, de csak kevés időt szentelek neki. Vannak kedvenc ételeim és kategóriáim, pl. nagyon szeretek kenyeret sütni, meg marhát is persze 🙂 Szeretem a lassú, ráérős hétvégi reggeliket, sokféle étel kóstolgatásával. Van pár étel, amiket szeretnék valamikor reggelire elkészíteni, ilyen a buggyantott tojás is, de nekem valahogy eddig ez egy kicsit misztikum volt. Ezért is volt különösen izgalmas, amikor Ádámmal leültünk egyeztetni a fotózás ételtematikáját és szóba került a Serrano sonka, buggyantott tojás, grillezett camembert sajt trió. A fotózás ez úttal nem ért véget az ételekkel, de erre még visszatérünk… Kattanjatok a képekre és ha kedvet kaptatok valamelyikhez, akkor ugorjatok be az A2-be. Amennyiben megpróbálkoznátok a buggyantott tojással, akkor megszereztem Nektek Ádám receptjét is. Szavazzatok a versenyben és készítsétek el Ti is (1 like = 1 szavazat)! Jó étvágyat!     További képek a Facebookon és az Instagramon.  

Egy „Antique” cortado

Szeretem a cortadot. Megvan benne a picit ráérősebb, beszélgetős kávézás varázsa, ugyanakkor az alapját képző kávé karaktere is jól felfedezhető benne. Az év első tavaszias reggele volt, napsütéssel, madárcsicsergéssel és nyitva hagyott kávézóajtóval. Lágy reggeli fények és egy világos pörkölésű kávéból készült cortado… Helyszín: Antique Cafe & Tea

food and atmosphere – ételfotózás az A2-ben

Aki ismer, tudja, hogy kellően „gasztrofun” vagyok. Ha valahova rendszeresen járunk, szeretem megismerni azokat, akik készítik és szervírozzák az ételeket. Ádámmal még Vásárhely talán legjobb étterméből ismerjük egymást, majd Szegeden pont az egyik kedvenc éttermünkben folytatta a munkáját. Mikor az A2-ben a nyitás után, mint tulajdonossal beszélgettünk merült fel bennem, hogy tök jó lenne egy közös munka. Ő az ételeket készíti, én fényképezek. Így az ötleteléstől gyorsan a megvalósítás fázisába léptünk és egy vasárnap délutánt az A2-ben töltöttem. Azon túl, hogy dolgoztunk, nagyon jót beszélgettünk, kávéztunk a csapattal, sőt abban a szerencsében volt részem, hogy az A2 burgert is elsők között kóstolhattam. Fotósként pedig mindig az a legjobb, amikor látod, hogy örülnek és elégedetten használják a képeidet. Pár nappal a fotózás után, már a szórólapjaikon és az étlapon is az én képeimmel találkozhattak a vendégek. Alig várom a folytatást! További képeim a Facebookon és az Instagramon.