… sokkal több, mint egy óra

1998. júliusi délután, az év általában egyik legmelegebb napja, a nyár kellős közepe. 18 évesen felszálltam az akkori Hód-Mező gyorsjáratra, ami inkább nézett ki iskolabusznak, mint klasszikus tömegközlekedési eszköznek, de ez volt akkor a leggyorsabb transzfer Szegedre. Messze nem volt a tram-train ötlete sem. Nem volt mindennapos ritmus része, hogy Szegedre menjek. Suliba otthon jártam, a barátaim is ott voltak, de ez a júliusi nap különleges volt. “Szinte semmit nem tudtam az órákról. Kb. úgy voltam, mint Gombóc Artúr a csokikkal. Van kerek, meg szögletes meg…” Telefonnyomogatás helyett talán nézelődtem, max. egy újságot lapozgattam, de gyorsan eltelt az út, mire leszálltam a Mars téren Szegeden. A Kárász utcán volt akkor a legnagyobb szegedi óraszaküzlet. Beléptem egy olyan választékot kínáló üzletbe, ahol igazán fel sem fogtam, hogy mennyi óra volt a polcokon. Ma is emlékszem a kirakattól számítva a harmadik vitrinben volt kirakva az akkor még ismeretlen fogalomként csengő automata óra. (ez egy klasszikus mechanikus szerkezet, amit nem kell minden nap felhúznod, hanem a mozgásoddal húzod fel az órát). Gyakorlatilag a barátaim és ismerőseim nem is értették, hogy hogy költhettem egy órára a 18. szülinapomra a Szüleimtől kapott pénzt. Azóta számtalanszor találkoztam hasonló kommentekkel egy-egy óráról beszélgetve például, hogy miért nem veszel […]
jan 17

Szülinapos a blog és az oldal

Ma hajnalban mikor Kristóf baba felébredt majd visszaaludt, én nem igazán tudtam visszaaludni. Nyilván mindenkinek megvan az az élmény, amikor tudja, hogy aludni kéne és nyilván limitált is az időintervallum, de mégis pörögnek a gondolatai. Nos, pont így voltam én is és gondoltam akkor reggelig megcsinálom a régóta halogatott weboldal galéria frissítést. Szóval háromnegyed hatra már kész is volt a frissítés és egy új menüpontot is aktiváltam így mától keresztelős képek is vannak a portfólióban. Aki kíváncsi itt meg is nézheti. Nem igazán tudom, hogy miért nem hamarabb szántam rá ezt a pár órát, de amikor kész lettem, gondoltam megnézem a statisztikát és lám, most lett egy éves az oldal 🙂 Ennek örömére gondoltam írok egy gyors posztot és megköszönöm Nektek, akik olvassátok és mindenkinek aki azzal a kitüntető bizalommal tisztelt meg, hogy engem kért meg, hogy a családja vagy a vállalkozása életének valamely fontos eseményét vagy eredményét az én fotóimmal szeretné megörökíteni és a jövőben felidézni. Szóval Köszönöm! És jöjjenek a számok, még ha nem is valami gigantikusak is: Összesen 17 blogposztot írtam ebben az egy évben. Ez kevesebb lett, mint a terv és a lehetőség lett volna, igyekszem pótolni az elmaradásokat és idén többet írni és fényképezni. Amúgy van […]
jan 04

Fogadalom

Szilveszter előtt néhány nappal Balázs elémállt és azt kérdezte “Apa, mi az a fogadalom?” Imádom a gyerekek komoly kérdéseit és erre tudtam is válaszolni 🙂 Volt már olyan amikor nem volt teljesen összeszedve tudományosan a válasz. (pl. OK, hogy a Föld megtartja a rajta lévő házakat, hegyeket és mindent, de mi tartja meg a Földet?) Bizonyára elcsípett egy beszélgetésrészletet az új év közeledtével amiben benne volt a “fogadalom” is. Érdekes módon a válasszal nem zárult le a történet. Sokszor azt gondoljuk, hogy a gyerekek gyorsan lépnek egyről a kettőre és ugranak a következő információ után, de pár nappal később felmerült a következő kérdés: “Te mit szeretnél jobban csinálni a következő évben apa?” Azóta kattog ez a téma a fejemben. Nem tudom, hogy mi az oka, társadalmi hatás vagy mi generálja, de alapvetően periódusokban gondolkozunk. Általában a hét-, hónap- vagy év elején vagyunk az elhatározások emberei ami aztán vagy így vagy úgy sikerül. Persze teszünk ezektől a ciklusoktól független fogadalmakat is, tipikusan szombaton szokott elhangzani az általában és jó esetben életre szóló és egyszeri fogadalom is, amit házasságnak hívunk 🙂 Visszatérve az eredeti gondolatmenetre persze megbeszéltük, hogy mi az amit jobban szeretnénk csinálni idén és nem csak nekem voltak ötleteim :-). […]

Első kovászos kenyerem – több szó mint kép

A múlt héten kenyérsütés, pontosabban dagasztás közben (nem, nincs még gépem, úgyhogy kézzel dagasztottam, meg szakajtóim, meg vetővásznam, de valahol el kell kezdeni) arra jutottam, hogy a fotózás és a kenyérsütés között számomra az egyik párhuzam, hogy tök jól kikapcsol és tele van alkotással. De hogy is kerülünk ide, mit keresek én egy kis liszt-víz-kovász-só négyes mellett? A gasztronómia globálisan érdekel, vannak olyan részei, amik eddig az átlagnál is jobban beszippantottak. Így volt a miénk Szeged első újhullámos kávézója a Flat white is, ami eddig a legkomolyabb gasztrós érintettségem volt, de ez egy másik történet… ami óta csak hobbi szinten létezik az életemben a gasztronómia. Így sodródtam valahogy a sok cikk között egyre többször a kenyér és a pékségek “újhullámos” világához egyre közelebb (kézműves pékségek, csak nem szeretem ezt a kifejezést, mert az utóbbi években minden kézműves lett. A söröknél pont ezért már a “kraft” az új szóhasználat.) és töltött el romantikus kíváncsisággal ezek világa. Szóval talán valahogy két éve sütöttem először kenyeret, amit hosszú szünet követett és idén egyre többször fogtam bele mindenféle kelt tészta készítésébe. Ez egy családbarát hobbi. Már ha ehető verziót sikerül kreálni 🙂 – eddig sikerült. Szóval többször a gyerekekkel formáztuk a kiflit, csigát, buktát, […]

Balatoni gasztrotúra III.

Második nap délután, (egy-egy link azoknak, akik esetleg lemaradtak az első vagy a második beszámolóról.) szóval a Vászolyi megálló után a Tagyon Birtok volt a cél.  A mindössze 17 km-es út természetesen nem 20 percig tartott 🙂 Dörgicsén megálltam egy szörpre, majd az út mellett egy óriási tábla csábított kitérőre, így kerültem egy kis levendulaültetvényre. Lehetett volna levendulát szedni, de a következő két napban nem tudtam volna úgy tárolni, ahogy azt kell (a levendula szára nagyon sok olajat tartalmaz, így a leszedett virágot lefelé lógatva szárítva több illóolaj kerül a szárított virágokba), így egy rövid beszélgetés és balatoni panorámában való gyönyörködés után visszatértem az eredeti útra. A Tagyon Birtok megtalálása nem volt bonyolult, de az úttól távol helyezkednek el és ha nem lett volna sűrűn kitáblázva, ezáltal megerősítve hogy jó úton haladok, lehet hogy elbizonytalanodtam volna a szűk hegyi dűlőúton. Az utolsó már-már erdei szakasz után viszont egy igazán látványos panorámával rendelkező vidéki ház fogadott. A kertben kemence és kerti konyha, asztalok, lugas és hát a megunhatatlan Balatoni kilátás. Itt egy palacsinta és háziszörp párosra esett a választásom, mert még két állomás hátra volt és nyilván nem szerettem volna, ha ott nem tudok enni. A tulajdonosok kedvesek, a hely pedig hosszabb […]

Balatoni gasztrotúra II.

Második nap reggel kicsit lustán indult a nap és a forgalom is élénk volt (ha valaki lemaradt volna az első napi beszámolóról, itt elérheti), így éreztem némi kockázatot az első hely szempontjából. Igen, mert az első cél Balatonalmádiban a Szabó pékség volt. Nos, a Szabó pékség az a hely, ahol nem egész napos kínálatra készülnek a látványpékáruk. Ide érdemes reggel időben érkezni, és ezt a saját példám is jól mutatja. Szombat 10 órára minden épp elfogyott és csak köszönni volt módom a tulajdonosoknak. Mindenesetre egy okkal több, hogy legközelebb is erre jöjjek 🙂 A pékségtől kőhajításnyira található egy igazi kis kulináris kuckó, a Nagyi Kamrája nevű delikátbolt, szendvicsező, kávézó. Igazi családi vállalkozás. A család három generációjával sikerült találkoznom ottlétemkor. Az üzlet választéka meggyőző. Számos országból származó finomságokból válogathatunk és vihetünk haza. Mivel tudtam, hogy egész nap enni fogok, nagy nehezen ugyan, de ellenálltam a helyben készülő szendvicsek kísértésének, de egy kávát azért elfogyasztottam. Innen Vászoly felé vettem az irányt. A cél akár a vászolyi termelői piac is lehetett volna, de az útközbeni itt-ott megállok, benézek ide-oda koncepció miatt nem volt sok realitása a dolognak. Főleg, hogy útközben észrevettem egy régiségkereskedést, hát persze hogy megálltam ott is beszélgetni egy kicsit. Így […]
Júl 21

Új szelek

A blog eddig alapvetően a fotózásról szólt, de a terveim szerint ez egy kicsit mostantól megváltozik. Milyen irányban? Változó, de várhatóan gasztro, fotó és általában olyan irányba, ami téma engem adott pillanatban érdekel. Sok ötlet van a fejemben, de a sorrend és a tematika még változhat. Fontos, hogy a blogon olvasható posztok nem reklám céllal készülnek, minden a saját kedvem szerint kerül kialakításra. Ha egyszer odaérünk, hogy reklám lesz az oldalon, azt fel fogom vállalni és nem becsempészve fogom átadni Nektek. Ha valamelyik gasztroélményemről írok, nem fogok pontozni, és ha úgy tűnik, hogy csak jót írok, az azért lesz, mert nem fogok kritizálni. Véleményem szerint nem lehet objektíven megítélni és általános véleményt fogalmazni egy vendéglátóhelyről egyetlen egy látogatás alapján. Nem ítélhetjük meg egy séf, egy felszolgáló és általában senki munkáját egyszeri mintavételezéssel. Szóval tessék felkészülni, itt csak jó gasztroélményekről fogtok olvasni. A posztok viszont várhatóan a jövőben sem csak írásos beszámolók lesznek. Ahol tudom, képekkel is illusztrálom majd a témát, de ezek a képek lehet hogy sokszor csak dokumentációs és nem művészi céllal készülnek majd. Remélem sokan fogjátok kedveteket lelni a cikkekben.

Évi, Emma, Karcsi és…

Vass Karcsi képeit azt hiszem nagyon sokan ismerik és valószínűleg sokan az Ő látásmódján keresztül fedezték fel az utóbbi években Szegedet és környékét. Mi régóta ismerjük egymást, korábban együtt is dolgoztunk. Néhány hete egy közös ebéd után dobta fel az ötletet, hogy szeretnének egy családi fotózást, amit gyorsan be is ütemeztünk. Fotóst fotózni mindig kicsit más. Nem azért, mert jobbat akarsz adni neki, vagy azon gondolkoznál, hogy vajon a másik oldalon álló fotós most, az adott helyzetet hogy oldaná meg vagy ilyesmi. Azért nem, mert tudod, hogy igazából a Te látásmódod szeretné viszontlátni a családi albumban vagy otthon a szoba falán. De valahogy mégis van benne valami szakmán belüli atmoszféra. Kislányuk, Emma a már az első képeknél nagyon cuki volt és picit el is lopta a kamera figyelmét. Igyekeztünk folyamatosan foglalkoztatni, amiben még egy kiskutya is a segítségünkre szegődött, így a fotózás vége felé kellően el is fáradt (mindenki) 🙂 Ha tetszettek a képek, kövessetek az Instagramon is.

Rendelő a Kárász utcán

Jó lenne egyszer könyvet írni és a mai poszt címe akár egy könyv címe is lehetne, de neeem, nem az. Tényleg egy rendelőben fényképeztem, ráadásul egy fogorvosi rendelőben és tényleg a Kárász utcán. Észrevettétek, hogy a saját, megszokott környezetükben az emberek többsége nem néz fel, hogy mi van az épületek földszinti része felett? Nos, fogadjunk, hogy Ti is rácsodálkoztok, de tényleg van egy fogorvosi rendelő a Kárász utcán és nem is rejtették el 🙂 Itt volt szerencsém fényképezni a minap, mert szükség volt néhány enteriőr fotóra és az itt dolgozókról egy-két portréra egyaránt, így ha továbbgörgettek be is kukkanthattok. Ja, és mindenki nézzen felfelé is néha, ne csak akkor, ha turistaként szaladgál valahol 🙂 Ha kicsit többet szeretnétek tudni róluk, akkor irány a Dental Garden.        
feb 20

így készült a bkfoto.hu

Egy laza nyári délutáni séta volt, vagy kávézás. Vagy inkább több élmény összekapcsolódása lehetett? Nem tudom pontosan. Láttam néhány ifjú párt. Fényképezkedtek. Láttam a fotóst, ahogy dolgozik, egy pillanatra beleképzeltem magam a helyzetbe. Vajon honnan, hogyan fényképezném őket, milyen objektívvel, milyen beállításokkal stb. Néztem az eget, a fényeket, az árnyékokat… Elkezdett hiányozni a fényképezés Korábban sokat fényképeztem, weboldalam is volt, de egy időben nem volt időm a fotózásra, majd amikor jött a domain hosszabbítási értesítés, először csak olvasatlanul hagytam, aztán töröltem az e-mailt. A felszerelést nem adtam el, sőt, vettem is közben néhány dolgot. Nos, ekkor talált meg a jó lenne kicsit fényképezni pillanat. Nem rohantam rögtön az új domain regisztrációt intézni, vártam, hogy csak egy apró fellángolás, vagy tényleg hiányzik a fotózás. Eltelt néhány hónap, megbeszéltük Barbival és úgy döntöttünk, hogy újraindítom a weboldalt. Nos, aki a cím miatt kattintott ide, és eljutott idáig, neki mondom megérkeztünk. Nem, ez nem egy hogyan készíts weboldalt blogpost lesz. Nem lesz benne matek az idő áráról és költségösszehasonlító táblázatmonstrum sem az alternatívák 1-2 éves összehasonlításáról. Egyszerűen csak gondoltam összefoglalom a tapasztalatomat. Első ötletem az volt, – elég konzervatív módon – hogy megkerestem néhány szolgáltatót, hogy mennyibe kerülne az általam vázolt koncepció megvalósítása. […]