Első kovászos kenyerem – több szó mint kép

A múlt héten kenyérsütés, pontosabban dagasztás közben (nem, nincs még gépem, úgyhogy kézzel dagasztottam, meg szakajtóim, meg vetővásznam, de valahol el kell kezdeni) arra jutottam, hogy a fotózás és a kenyérsütés között számomra az egyik párhuzam, hogy tök jól kikapcsol és tele van alkotással. De hogy is kerülünk ide, mit keresek én egy kis liszt-víz-kovász-só négyes mellett? A gasztronómia globálisan érdekel, vannak olyan részei, amik eddig az átlagnál is jobban beszippantottak. Így volt a miénk Szeged első újhullámos kávézója a Flat white is, ami eddig a legkomolyabb gasztrós érintettségem volt, de ez egy másik történet… ami óta csak hobbi szinten létezik az életemben a gasztronómia. Így sodródtam valahogy a sok cikk között egyre többször a kenyér és a pékségek “újhullámos” világához egyre közelebb (kézműves pékségek, csak nem szeretem ezt a kifejezést, mert az utóbbi években minden kézműves lett. A söröknél pont ezért már a “kraft” az új szóhasználat.) és töltött el romantikus kíváncsisággal ezek világa. Szóval talán valahogy két éve sütöttem először kenyeret, amit hosszú szünet követett és idén egyre többször fogtam bele mindenféle kelt tészta készítésébe. Ez egy családbarát hobbi. Már ha ehető verziót sikerül kreálni 🙂 – eddig sikerült. Szóval többször a gyerekekkel formáztuk a kiflit, csigát, buktát, […]